Szóval az előző fejezetben kicsit elmerültünk a synthwave hátterében, illetve a stílusalapító ikon, Kavinsky zenéjébe is beleláttunk. Ezek alapján talán érthető a hatása: mégpedig a máig tartó retrómánia. De hogy lett Vincent Belorgey-ből kultikus alak? Azért azt láthatjuk, hogy attól még, hogy valaki remek zenész és van víziója, nem feltétlenül tud betörni a világ kulturális élvonalába. Ehhez kevés a jó zene, itt valami extra érdekességet kell a nép elé dobni.
I. Kavinsky legendája
De most akkor ki az a Kavinsky? Vagy mi? Mert ugye eddig Vincent Belorgey-ről volt szó.
Az, hogy Vincentre máshogy tekintenek a lelkes rajongók, mint egy sokadik French Touch DJ-re, ahhoz a szerző kreativitása a zenei újításon túl is hozzájárult: mesteri húzással legendát kreált magának. A “Kavinsky” nevű alteregója egy kitalált (vagy mégsem?) történet köré épül, ami, ha figyelmesen hallgatjuk a számokat és a klipeket, feltárulkozik előttünk.
Mivel ugye előszeretettel nyúlt a 80-as évek hangzásához és látványvilágához, így az alapsztori is bepattintható abba az életérzésbe:
A háttérsztori röviden annyi, hogy Kavinsky, a 20 éves baseballdzsekis srác 1986-ban, egy tűzpiros Ferrari Testarossa-val szakadékba zuhant egy tengerparti szerpentinen. 2006-ban azonban feléled (ugye ez az első kislemez release éve) és vörös szemű zombiként visszatér, hogy egybeolvadva kocsijával (1. feltámadás), mint Michael és K.I.T.T. (ugye az '80s) krúzoljanak -afféle autós szellemlovasként- az éjszakai sztrádán.
Ezt az alapsztorit mondjuk a legegyszerűbb wikipédiás kereséssel is tudni lehet. De, ha jobban belenézünk a részletekbe, sok érdekességet láthatunk. A zenékből tudjuk, hogy Kavinsky mennyire szeret mintázni és tulajdonképpen minden zenéje egyfajta utalás a 80-90-es évek popkulturális termékeire. Miért lenne ez másképp az eredetsztoriját illetően?
A kreált legenda főbb motívuma ugye a neonfényben való száguldozás. Ennek legfontosabb hozzávalója nyilván a kocsi. Kavinsky első EP-jén, a 2005-ös Teddy Boy-on ennek megfelelően olyan ikonikus számok vannak, mint a "Testarossa Autodrive", "Testarossa Nightdrive" vagy a "The Crash". Beszédes címek...
De miért pont Testarossa?
Aki nem nagy autóbuzi (én sem vagyok az és Holi sem az), annak elmondom, hogy a Testarossa egy tűzpiros Ferrari, amit 1984-től kezdve gyártottak. Ez a verda a 80-as évek ikonikus kocsija, ami többek között olyan filmekben is feltűnt, mint a Miami Vice (itt egy adatbázis az összes filmes Testarossa-szereplésről (de komolyan, valaki felépített egy fullos adatbázist kocsikra, amik valaha filmekben szerepeltek. ELKÉPESZTŐ!)).
Ferrari Testarossa
Ez a jellegzetes sportkocsi valahonnan rendkívül ismerős lehet az igazi Kavinsky fanoknak.
Emlékszünk, hogy Kavinsky első nagylemeze, az "OutRun" honnan kapta a nevét?
Hát az 1986-os SEGA OutRun autóversenyzős videojátékról, amit maga a művész is szarrá játszott unalmasabb napjain. Hogy-hogynem, de ebben a játékban pont egy tűzpiros Testarossával kell versenyezni. Nem véletlen az sem, hogy Kavinsky 2. EP-jének címe "1986" lett, ugyanis az említett videójáték ekkor került kiadásra a SEGA jóvoltából. És ugye ebben az évben történt meg a halálos baleset az alteregójával. Emellett 1986-ban adták ki a The Wraith c. akciófilmet is, amelynek főszereplője, Charlie Sheen olyan bosszúállót alakít, aki hasonlóan eggyévált a kocsijával.
További kapcsolódás a SEGA-hatáshoz: az OutRun nem klasszikus autóversenyzős játék volt, hanem sokkal inkább egyfajta "driving experience"-t kínál. Tehát nem a versenytársakat kell legyőzni, hanem akadályokat kikerülni. Ez egybevág Kavinsky teljes zenei munkásságával, a "Drive" c. film-beli szerepével és azzal, hogy kb. mindenki "vezetős zeneként" ismeri Kavinsky trekkjeit. Na de mi van azzal, akinek nem sikerül kikerülni az akadályokat az OutRunban? Pont úgy jár, mint Kavinsky: felborul a picsába.
Ahogy a Belga mondaná: Na, valaki megint hülye volt...
A videojáték hatásának tulajdonítható tehát, hogy a mai hallgatóság nagy részének (nekem is) ezek leginkább éjjel vezetős zenék, nem hiába, hogy a filmes betétdalokat is éjszakai krúzolós jeleneteknél alkalmazták.
Szóval Kavinsky legendája egybefonódik a kocsikkal és a ködös, neonfényű éjszakában való krúzolással. Ez pedig az albumborítókon is látszik:
A grafikák sejtetik a sztorit: már az első borítón látszik a véres keréknyommal írt "S" betű, a lézerként villogó vörös szemek, a Testarossa a háttérben és egy remek szabású baseball dzseki, ami bizonyos változatokban piros. Erről nekem mindig a huszonéves James Dean piros dzsekije ugrik be, habár ez más szabású. De azért neki is van egy külön sztorija a kocsikkal…
Az OutRun album borítóján (középső) a Testarossa mellett Kavinsky alakja tűnik fel, a biszex színek mellett egy bazinagy villámlás is látható, ami utalásként működhet zombiféleség nagytesó, Frankenstein legendájára. A Nightcall borítóján a szemüveg mögül csorgó vér utal a balestre, a szemből érkező lézer pedig kicsit terminátoros hatást ad (Történetesen Kavinsky kedvenc filmzenéje épp a Terminator theme song…).
Kavinsky bevallottan azért kreálta meg a zombis háttérsztorit, mert ez inspirálta őt a zeneszerzésben, így a dalokat kvázi filmzeneként írta a képzeletében lejátszódó sztorihoz.
Tulajdonképpen a helyzet olyan, mintha Kavinsky minden zenéje egy nagy conceptalbum részét képezné a zombi-história miatt. Tehát, ha jól illetsztjük egymás mellé a darabokat, egész jó kis történetet kapunk, bár a Daft Punkhoz hasonlóan nem könnyíti meg a helyzetünket a művész "kommunikációja":
zéró social media, 20 év alatt 2 nagylemez, pár kislemez és 5-6 db klip.
de akkor nézzük, hogy jelenik meg az alapsztori a zenékben:
Ha nem csak a szintetizátorra akarunk hagyatkozni, hogy valami félnormális sztorit kapjunk Kavinsky eredetét illetően, akkor a következő számok és/vagy klipek lesznek a segítségünkre:
A "Prelude" c. számban egy rövid összefoglalót hallhatunk a már leírt alaptörténetről. Fiatal srác, baleset, fúzió a kocsival. A narrátor nem más, mint Paul Hahn. Ti sem ismeritek?
Pro tipp: ilyen esetben, ha francia elektronikus zenéről van szó mindig írjátok be a nevét a Google-be és írtjátok utána, hogy “Daft Punk.”
Egyből minden kiderül. Szóval Paul Hahn a Daft Arts nevű filmstúdió igazgatója és egyben a srácok menedzsere Pedro Winter távozása után. A Háttérben Meghúzódó Daft Punk-Szál (HMDPSZ), ugye.
A "Testarossa Autodrive" már címében és dallamvilágában is egy pörgős éjszakai száguldozást idéz meg. Itt a klipben látjuk az eredetsztorit: szerpentinen kisodródik a Ferrari, a mentők pedig rohannak a kórházba a főhőssel. A kocsit kiemelik a szakadékból és a roncstelepre rakják. A klip végén a kigyúrt Kavinsky szívverése visszaáll, ezzel szinkronban a kocsi is újraéled, majd a videó végén egyesülnek és megszöknek, bele a nagyvilágba’.
A "Crash" c. trackhez nem csináltak klipet, de ha meghallgatjuk, a szemünk előtt lejátszódik a sztori: karambol, eső, sziréna hangjai, majd egy angyali kórus felcsendülése a feltámadást sugallja.
A feltámadás utáni első utat idézi meg Kavinsky leghíresebb trekkje, a "Nightcall". Bár klipje nincs (!!!), de a sztoriba szintén beillik. Kavinsky elmondása szerint, mint ahogy a szám címe is utal rá, a sláger a feltámadása utáni telefonhívásról szól, hiszen minden újraéledt élőhalott első húzása: megkeresni a volt csaját.
Az azóta megszűnt bigstereonak azt is elmesélte, hogy azért hívja az exét, mert el akarja neki mondani: már megváltozott és más ember lett. Innen jön a jól ismert férfi-női vokál felelgetés. CUKI :)
Hogy mi lett a vége?
Na jó, ebben azért segít az "Odd look" klipje, amit mindenképp nézzetek meg, ha tényleg érdekel a sztori!
Ez ugyanis a Nightcall-történetszál folytatása. A videó a zombi sofőr megérkezésével indít egy klasszikus útszéli vendéglőbe. A szemfüles rajongók kiszúrják, hogy a klip elején a “Nightcall” szól a háttérben, majd az “E9” kóddal a csinos pincérlány az "Odd Look"-ot rakja be a zenegépbe, ezek alapján kitalálható, hogy Kavinsky házhoz jött a csajáért, hogy posztumusz visszavegye. Persze az ügyeletes rosszfiúk el akarják kapni a pincérlányt, ekkor Kavinsky (kicsit komikus módon) szétcsapja az arcukat az “Odd Look” iszonyatosan groovy zenéjére, majd megmenti a csajt, aki magához térve láthatóan felismeri volt barátját. A klipben Kavinsky egy piros-fehér Nike-ban parádézik, ami igencsak hasonlít egy Nike Bruin-ra (Kavinsky nyilván nagy "Vissza a jövőbe" fan is), bár ez egy másik modell.
És akkor itt álljunk meg egy kicsit, mert akad 1-2 egyéb érdekesség is.
- Például az, hogy a klipben a lány elájul, mire Kavinsky az ujjaival megnézi a pulzusát. A következő vágás után már a kocsiban vannak. Bizonyos rajongói elméletek szerint a lány meghalt, így képes volt látni az élőhalott Kavinskyt és a kocsit, tehát a Dead Cruisert (ami ugye egy dal címe is). . Ráadásul a Deadcruiser klipjében a csaj is szellemként jelenik meg. Bár ennek ellentmond az, hogy a "Prelude" c. szám szövege meg azt állítja, hogy csak a lány számára voltak láthatók alapból is... Na mindegy.
- További kérdés, hogy miért az ”E9”-et üti be a zenegépbe a pincérlány? Biztos ennek is van valami jelentése... Őszintén szólva nem igazán jutottam semmire vele, bár egy halvány konspirációs elméletem azért van róla. Az "Odd Look"-ot egy BMW reklámban is felhasználták, amellyel az akkor új, i3 elektromos modellt reklámozták. Namármost, amennyiben ez a klip forgatása előtt már le volt zsírozva, simán lehet ez is egy gesztus a BMW felé, hiszen Kavinsky nagy kocsirajongó és ugyebár a BMW E9 a '70-es évek ikonikus modellje, ami olyan versenyeken győzött, mint le mans-i 24 órás.. Na jó ez full konteó, de engedtessék meg némi gondolatkísérlet, ha már láttuk, milyen eastereggekre képes Kavinsky. (A másik ötletem az E9 akkord, ami a funkynak és így a FT-nak is alapeleme, de ez is csak egy "wild guess".)
Na de az "Odd Look" esetén még egy valami ki kell emelni:
- Vincent nem csupán a synthwave hangzásban előzte be a világot, de azzal is, hogy Hétvégén is dolgozott. Vagyis inkább vele. Kavinsky 2013-ban az Odd Look egyik feldogozását kislemez formájában is kiadta, amin a vokált egy -akkor Európában talán még kevésbé ismert- fiatalember, Abel Makkonen Tesfaye, ismertebb nevén The Weeknd énekli.
Azért ilyen fain külön borítót se kap mindenki
Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy MIELŐTT The Weeknd kiadta volna a debütáló stúdiólemezét, 2013-ban Kavinky már együtt dolgozott vele. Fel is került a trekk a kanadai "Kiss Land" albumára azonnal. Nem volt ez amúgy egy meglepő fúzió annak tekintetében, hogy Abel azelőtt is és azóta is előszeretettel használ synthwave, darkwave, vagy '80s hangzásokat. De hol volt még akkor a nagy áttörés és 2015 a "Beauty Behind Madness" lemezzel? És ez is simán elbír megint egy HMDPSZ címkét, mivel később The Weeknd a Daft Punkkal is adott ki 2 nótát, amelyek óriásit mentek a streamingfelületeken. A Kavinsky-collabról amúgy The Weeknd wikioldalán egy szó sem szerepel, pedig szinte napi kapcsolatban vannak a srácok egymással, fel is röppent a pletyka, hogy nemsokára újra együtt dolgoznak...
Na de vissza a sztorilinehoz, ami az "Odd Look"-kal igazából le is zárulhat egy kerek egésszé, de érdemes még megemlíteni a "Pacific Coast Highway" számot a Nightcall c. kislemezről.
A szám alatti narráció egy rendőrös üldözős TV műsorból került mintázásra (mint a Kékfény nálunk, csak pörgősebb). Amint a videóban is látszik, az üldözött kocsi valahogy átsuhan egy drótkerítésen, és megszökik a kékek elől. Mint egy szellemkocsi (amúgy valószínűleg csak ki volt szakítva a kerítés alja és átjutott). Csakhogy ez az eset Georgiában történt, nem a PCH-n. Amúgy a "Protovision" klipje kb ezt az üldözést jeleníti meg
A PCH az USA legszebb panorámájú autóútja, ami San Diego és San Francisco között kanyarog kb. 900 km-en keresztül.
De miért is ilyen fontos útszakasz ez? Miért emeli ki külön Kavinsky? Nyilván máshol is lehet száguldozni, szakadékba zuhanni és zombiként újraéledni jó kedvvel, bőséggel. A fanok elmélete szerint a következő ihlette meg a mestert:
Figyelem, erős konteó!
2006 februárjában (Kavinsky első EP-jének kiadása után pár héttel) a PCH-n nagy sebességgel száguldozott Stefan Eriksson, a svéd uppalai maffia feje. A skandináv bűnözőzseni kis iszogatás és drogozás után egy éjszakán villanypózna köré csavarta kocsiját. Ami nem volt más, mint egy
.
.
.
tűzpiros Ferrari.
(jó, mondjuk Enzo volt, nem Testarossa, de azért elég közeli).
A baleset Malibu Hills területén (“down the hills”??) történt a Pacific Coast Highway-en. Az eset misztikusságát fokozza, hogy az első szemtanúk a vezetőt nem találták a kocsiban, csak a maffiafőnököt és útitársát, akik a roncs mellett a padkán üldögéltek sokkosan, enyhén összevérezve. A vezető, akit állítólag “Dietrich”-nek hívtak, eltűnt, a rendőrök pedig fegyverre utaló nyomokat találtak a kocsiban. Az ügynek évekkel később lett csak vége, a svédet börtönbe zárták, mivel az eltűnt vezető sztoriját kitalációnak vélték. Pedig lehet, hogy "Dietrich" a baleset után csak turnéra sietett a Daft Punkkal :D
Jó nem, de ez azért egy elég jó kis inspiráció is lehetett Kavinsky számára az eredetsztori 1-2 részletére nézve.
A kettészedett Ferrari Malibu Hills környékén
II. Zenék 2022-ig
Lezárásként pár szó Kavinsky új lemezéig, a 2022-es "Reborn"-ig tartó hangzásáról.
Nos, ha értjük a legendát és a stílus hátterét, nézzük azt a bőséges termést, amit 2022-ig sikerült Kavinskynek leraknia arra a bizonyos asztalra: Ez 17 év alatt 1 db teljes nagylemez, az OutRun. Jó, mellette pár EP is kijött...
Az eléggé feltűnő, hogy 2010-ig nem volt egy vokálos száma sem Kavinsky-nek, az "OutRun"-on pedig már több is akad: pl.: Nightcall, First Blood, vagy a Suburbia a legendás Mobb Deep rapperével, Havoc-kal. (Havoc szintén nem kispályás, dolgozott Eminemmel és Kanye Westtel is)
Emellett a nagylemezen már normális hangszerek is feltűnnek, bár csak plug-inként (gitár, szaxofon, vonósok). HMDPSZ: A lemezen producerként Guy–Manuel de Homem Christo is tevékenykedik.
Néhány számban (Rampage) kicsit dubstepes hatásokat is véltem felfedezni: váratlan, mély ortó húzások a sorok végén. Jelenlétük mondjuk nem lenne meglepő, hiszen 2013 környékén tarolt a műfaj, benne pedig Skrillex, akivel Kavinsky a "Drive" vetítésén barátkozott össze.
A szokásos hangzástól eltérő trackek azért lehetnek fontosak, mert pont ebben az időben zajlik a klasszikus French Touch előadók "zenei forradalma": A Daft Punk a Random Access Memories lemezzel végleg lezárja a robotkorszakot és hanyattvágó meglepetésekkel tör előre: élő-analóg hangszerek, instrumentális funky, vonósok, zongorás dalok, jó vokálok, kevesebb robothang, kevés minta, eltűnnek a rövid loopok. Eközben már a Justice is dolgozik a Woman c. albumán, ami szintén sokkal több instrumentális, funkys vonalat tartalmaz, mint amit a house-ban megszokhattunk.
Nyilván Kavinsky esetében az újítások nem ennyire drasztikusak, de a régi kislemezekhez képest (Teddy Boy; 1986) azért az OutRun hoz újdonságokat hangzásban.
Mivel az OutRun volt az egyetlen nagylemez 2013-ig, ezért felkerültek rá a korábbi EP anyagokból számok, de új trackek is készültek. Az anyag alapvetően pozítvan lett fogadtatva, bár több kritika is kifogásolta a minták nagymértékű használatát, emellett például a Pitchfork azt is felrótta, hogy néhány szám már tényleg olyan, mint az a haver, aki nem tud kiszakadni a nosztalgiából és folyamatosan a dicsőséges napokat próbálja visszaidézni. Emellet megemlítették, hogy az album a végére inkább már egy kiégett hajmetál banda vergődésére hasonlít. Mondjuk ez szerintem nem kimondottan rossz kritika, hiszen EZ VOLT A CÉL! A 80-asok kb. amúgyis erről szóltak, a Pitchfork kisujjeltartós kritikáira ellenben ez egy remek példa. Hello, az '80s retro azóta is köszöni szépen, jól van és dübörög!
Mindenestre, a 2013 körül elinduló fordulat felturbózta a várakozásokat a French Touch közegéhez köthető sikeres előadók felé, így mindenki kiemelten várta a következő nagylemezeket. A Daft Punk esetében ez ugye nem jött el (RIP) , de még két világraszóló slágert berobbantottak The Weeknd-del a végén. A Justice 2016 óta szintén nem adott ki új, slágergyanús nagylemezt (csak egy grandiózus űropera szettet), és azóta is szünetelnek. Kavinsky is úgy tűnt, hogy befejezte. Aztán majd 10 év elteltével újra megmoccant valami a kriptában.
És következzen a III. Fejezet: lássuk a 2022-es "Reborn"-t!
C€ YOU SOON!
A sorozathoz felhasznált cuccok:
Kavinsky Opens Up About His Survivor Tattoo, Skrillex Movie Dates - SPIN
(3) Kavinsky Interview - YouTube
Ishkur's Guide to Electronic Music
Kavinsky – ‘Reborn’ review: French producer gets back behind the wheel (nme.com)
The Plot Thickens in Ferrari Crash - Los Angeles Times (latimes.com)
22 Musicians Who Made It After 30 - Ari's Take (aristake.com)
Revisiting the Drive Soundtrack: A Longform Article (vehlinggo.com)
Kavinsky – Retro Synthwave (retro-synthwave.com)
Lifelike Interview – Retro Synthwave (retro-synthwave.com)
Kavinsky – az újjászületés felé vezető út pálmafákkal és neonfénnyel van kikövezve - 4BRO.hu
Album Review: Kavinsky - Outrun / Releases / Releases // Drowned In Sound
Giorgio Moroder Announces First Ever Live Concert Tour (udiscovermusic.com)
The Weird, Wild Saga of Gizmondo, Part 1 | The Drive
whosampled.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
