-mondaná az egyszeri olvasó. De azért ez tényleg megér egy misét.

Akcióban (jegy.hu) 

Elsősorban azért, mert ez színház. Amiről talán nem is kéne írnom, mert még kevésbé értek hozzá, mint a zenéhez. Na de ritka az a színházi előadás, amit háromszor nézek meg. Pláne fél év alatt, szóval asszem már elégszer láttam/hallottam ahhoz, hogy egy külsős néző szemével írhassak róla.

Akkor egy rövid bevezető azoknak, akinek nem lenne ismerős ez az egész. Meg hogy mit keres Cseh Tamás a színházban.

Amint az már az előző bejegyzésben is szóba került, létezik 1 db olyan Cseh Tamás lemez, aminek a szövegét nem Bereményi, hanem Csengey Dénes írta. Ez a lemez a Mélyrepülés, amelyet most újra színpadra vittek. (Amúgy a színházban már korábban is folyamatosan jelen volt a "Cseh Tamás-jelenség": az 1980-as "Frontátvonulás" és a pár évvel későbbi "Jóslat" c. albumok anyagai is inkább már színpadi előadásként készültek; emellett pedig Tamás első félnormális hanganyaga is a 25. Színházban került felvételre, ami "A dal nélkül" c. albumon meghallgatható 1973-ból. És még sorolhatnánk a színházi kapcsokat...)

A Mélyrepülés album 1988-as kiadása már jelezheti, hogy a rendszerváltozáshoz elég közel járunk időben. Ennek  (és  Csengey Dénes, a korai MDF lánglelkű titánjának világnézetének) megfelelően igen sok (korabeli:)) rendszerkritika és vízió övezi a szöveget egy szebb és szabadabb országról. Emellett pedig jellemzőek a jelzőkkel és alliterációkkal megbombázott, akár biblikus képekkel tarkított szövegek, amelyek igazán nagy dolgokról szólnak: szabadság, szerelem, hivatástudat, nemzetsors, kiteljesedés.

Az album 13 dalból épül fel, és minden dal előtt egy pár perces prózai szöveg hallható, amire a történet fel van fűzve. A dalokról szerintem egyenként is órákat lehetne beszéni, elemezni, ezt (most) nem tenném meg, de azért az sejthető, hogy a Csengey szövegek sajnos hasonlóan aktuálisak, mint anno.

Na de az előadás:

Kezdésnek egy nagyon fontos és rettentően érdekes tényező: a főszereplő, Tóth András nem csupán az egyedüli színésze darabnak, hanem ez a fajta színpadravitel is az ő fejéből pattant ki. Nem egy 50 éve színészkedő, Cseh Tamással régi barátságot ápoló, Jászai Mari-díjas színművésznek, hanem egy akkor huszonX  éves, az SZFE-n nemrég végzett színésznek jutott ez eszébe így. Ez pedig teljesen elképesztő és tőlem jár is a virtuális Kossuth-díj ! :)

Az előadás tehát egy egyszemélyes darab: András remekül hozza egyszerre a sztori összes figuráját, miközben a sötét, középhosszú hajával és remek játékával (szerintem) tökéletesen idézi meg Cseh Tamást. (Mármint valahogy így képzelném el Tamást, sajnos én már az a generáció vagyok, akik bármennyire is szeretik, személyesen már meg nem tapasztalhatták az ő zenéjét. Nekünk már "csak" Tóth Andrások és Beck Zolik és Szűcs Krisztiánok maradtak, mint az örökség méltó hordozói. Rajtuk a világ szeme!)

Az előadásban tehát ő hozza az összes karaktert: a narrátort, Novákot, a kétkapuzó Joó Zsuzsát, az államot képviselő rendőröket és katonákat, a részeg barátokat, Petőfit és a Tanár urat is. Ennek ellenére a szerepek között gyorsan és simán tud váltani, köszönhetően egy sor remek és egyszerű színpadi megoldásnak. Teszi ezt úgy, hogy egy pillanatra sem dobja le a sztorit. Ezt a pestiek úgy mondják: frappáns.

Na azért nem mondok teljesen igazat, hogy egyszemélyben áll a színpadon. Mivel 13 dalt is tartalmaz az előadás, a klasszikus “Cseh Tamás-hangzás” megjelenése elengedhetetlen.

 A főszereplő további négy főszereplővel (port.hu)

Na erre a hatásra az előadásban rátettek egy lapáttal. Vagy inkább négy lapáttal. Hiszen András mögött sorakozik egy 4 tagból álló zenekar. 2 fiatal gitáros, akár egy fiatal Tamás-Másik János reinkarnáció, remekül adja át a hangulatot, a koboz szintén rendkívül sokat tesz hozzá és hát a cselló, ó, a jó öreg cselló, amit néha húznak, néha vonnak, néha csak pengetnek, na az koronázza meg az egészet. Ez a felturbózott hangzás olyan szinten árad szét a kis színházteremben, hogy az teljesen elképesztő, úgynevezett

L - I - B - A - B - Ő - R !

Az albumon hallható dalok tehát egy kicsit át lettek hangszerelve, illetve a zenészek vokálozása is rendkívül sokat tett hozzá, hogy a darab élőben úgy szólaljon meg, hogy totálisan beszippantson. Például, amikor a részeg társaság az “Ausztrália”-t énekli, legszívesebben te is beszállnál a nézőtérről egy liter finom kevert társaságában. Vagy a “Dal a szabadságról” dúdolását és dallamvilágát is úgy dúsítja a "kar" közreműködése és dobolása, mint Szilárd Leó az atombombát.

Ami ezek mellett kiemelendő, és számomra rettentően fontos: a kémia. Az tehát, amikor a főszereplő bevonja akár a nézőket, de leginkább a mögötte ülő zenészeket a játékba, amikor összenéznek, amikor elmosolyodnak egy váratlan improvizáción, egy új megoldáson, vagy egy túllelkesült momentumon. Ez egészen zseniális és felemelő, mivel ez teszi az előadást emberivé: hogy látod, hogy mennyire élvezik és szeretik ezt az egészet. És ennek bizony óriási hatása van a végtermékre.

Ha még nem lenne elég, akkor megjegyzem, hogy a Kettőspont színház, mint helyszín, pedig csak fokozza ezt a katartikus masszát. Kb. 40 ember fér el a színházban, olyan, mint egy nagyobb nappali. Az ifjak a földön ülve, a lépcsőnek támaszkodva nézik az előadást, tökmindegy nekik, csak nézhessék. Egy ilyen kis teremben pedig minden momentumnak szerepe van. Mindegyiknek! Én pl. úgy terveztem, hogy a harmadik előadásra szépen a narancssárga jegyzetfüzetemmel fogok beülni, skiccelem a dolgokat, hogy egy szép, összeszedett írást rakjak ide. De persze nem ment, mert hiába láttam már kétszer, egy szóról, egy pillantásról nem akartam lemaradni. Egy pengetés, egy impró, vagy egy szemvillantás kihagyása is kár lett volna.

Csodálatos sajátossága a színháznak továbbá, hogy az előadás után 2 perc múlva már együtt lehetett fröccsözgetni a művészekkel, feltenni a kérdéseket, gratulálni, megköszönni.

Ezt én sem hagytam ki. Például Andrástól megtudtam, hogy hogy kapta meg a "Jutka" c. számot, amely ugye nem szerepelt az album hivatalos verzióján, mivel anno a bakelitre nagyon limitált dalmennyiség fért csak fel. Ezért tehát 1-2 dal lemaradt róla, melyek viszont az 1986-os Katona színházas bemutatón szerepeltek. András megkapta ezeket az anyagokat Csengey Dénes örököseitől (Gondolom Csengey Balázstól, a Cseh Tamás Archívum kutatójától), hogy szemezgessen belőle.

Az ilyen kis kulisszatitkokat tök jó tudni, mert ugye, a "Jutka" a Beck-Szűcs x Cseh-Csengey est keretében is elhangzott, és most már összeállt a kép. A dal amúgy a “Martinovics zsengéiből” c. szám helyére került be, szóval akinek ez a kedvence, azt sajnos el kell szomorítsam. Szerintem amúgy remek megoldás a csere, mert a "Jutka" szövege és dallamvilága olyan szinten szívbemarkoló, hogy a sokkal “felkapottabb” és szintén zseniális "Anna" c. szám szinte elbújhat mellette.

Szóval erről az előadásról tényleg csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Nem tudok mémeket, gifeket, COUB-okat meg ilyeneket iderakni, mert az ember, amikor egy ilyen tökéletes valamivel találkozik az életében, azt nem poénkodja el. Inkább ünnepélyes csendben ül és csak hálásan mosolyog, hogy ott lehet a kb. 40 ember között, akik be tudtak préselődni a galériába. És szerintem a Tamásék is csak mosolyognak.

Zárókérdés:

Hogy megnézném-e negyedszer is? 

Na jó,  egy Coub:

Tételdalok a lemezről szerintem:

• Kiegyezés tangó
• Sötét Ló vallomást tesz
• Anna

És a szokásos:

Kinek ajánlom:

• Nyilvánvalóan a Cseh Tamás-jelenség (nem fogom mégegyszer leírni, hogy Cseh Tamás, Bereményi és/vagy Csengey rajongóknak) (na tessék...) imádóinak 
• A 80-as évek második fele és a rendszerváltás eszméi iránt érdeklődőknek
• Akik szeretik az okos színházi megoldásokat, az akusztikus feldolgozásokat
• Akiknek sosem volt alkalma élőben hallani Cseh Tamást
• Akik szeretik, ha a karjukon borsónyi libabőrök jelennek meg
• Na, és persze akik örömüket lelik a tehetség megnyilvánulásában

Kiknek nem ajánlom:

• A kis helyen magukat kényelmetlenül érzőknek
• Ennyi
• Tényleg ennyi

C€ YOU SOON!