Ezen a felületen ez az első írás, ami során szóba kerül Cseh Tamás, de garantáltan nem az utolsó. Hát nem sikerült túl sokáig leplezgetni a fanboiságomat, na :).
Szóval ez a rövid kis szösszenet a címben szereplő előadóest fontosságáról és az általa keltett érzésekről szólna.
Az újbudai B32 kicsiny termében rendezett koncert-előadás sem teltházzal, sem egyéb cicomás körítéssel nem járt, cserébe felbecsülhetetlen értékű dolgokat adott át az értő füleknek a magyar könnyűzenét illetően.
Hogy miért?
Kezdjük kicsit távolabbról: akik valamennyire ismerik Cseh Tamás életművét, azok valószínűleg tudják, hogy 1 album kivételével az összes lemezéhez Bereményi Géza írta a szöveget. Tehát, amikor azt mondja a magyar nép egyszerű embere, hogy
“Mennyire szeretem AZT a Cseh Tamás dalt”,
akkor tulajdonképpen erre gondol:
“Rendkívül megsimogatja a lelkemet a Tamás hangja és ösztönös gitárstílusa által keltett harmónia, amely méltón kelti életre a Bereményi eszményi és egyben fifikás szövegeit”.
Na de hát ugye van az az 1 kivétel. Amihez a Bereményi helyett Csengey Dénes írta a szöveget.
Az album neve: Mélyrepülés. (Itt megragadnám az alkalmat, hogy az -érzésem szerint- kevésbé népszerű album mellett a belőle készült színházi előadást is promózzam, mert minden szempontból zseniális, nézzétek meg mindenképp!)
Na de vissza a témához: szóval '82 és ‘89 között Csengey-vel dolgozott Tamás. A túl hosszúra nyúló bevezetés elkerülése érdekében csak annyit, hogy Csengey a rendszerváltó fiatalság konzervatívabb (nép-nemzeti (emdéeff)) oldalának nagy igazságérzetű szószólója volt, ennek köszönhető, hogy a 80-as évek második felében írt szövegeiben elég sok (máig érvényes) rendszerkritika és tűpontos meglátás található. Akit ez bővebben érdekel, az tényleg hallgassa végig a Mélyrepülés albumot és a már említett színházi előadást!!!!
Na de miért is fontos ez az egész est?
Már az alapsztori is különleges, ami dióhéjban a következő: Csengey fia- apja tragikusan korai halála után évekkel/évtizedekkel- random megtalálta a padláson a Cseh-Csengey duó által írt, de ki nem adott dalokat, kazettákat, szövegeket, akkordokat. Ezután a Beck-Szűcs páros gondjaira bízták az anyagot, akik jóságos nevelőapa-párként felnevelték a kis dalocskákat, hogy aztán egy 1,5 órás műsor keretében az érdeklődők elé tárják ezeket a múmiaként eldugott szent tekercseket.
Az előadásról spoilermentesen (mondjuk nem is tudnék spoilerezni, mert az egész annyira tömény, hogy, nem tudod, hogy most a zseniális szövegre figyelj vagy a két zenész játékára), de talán kicsit felcsigázóan:
Az alábbiak jelennek meg a számokban:
- Chuck Berry Johnny B. Goode-ja előkerül a 60-as évek Balatonján (ahol már tetőzött az ifjúsági probléma)
- A szanatóriumban levő Leonard Cohen-nek jobbulást kíván a szerzőpáros
- Radnóti
- Egy Trabant 3 vodka ellenében
- Panelban rekedt népek az értelmetlen és manipulatív kérdőívek és "konzultációk" tengerében…
- Anna, Helga, Irén
- Jutka,
-aminél az “Aktmodell” Háy-Beck Rájátszás szám akkordmenetét (bár igazán nem értek hozzá, szóval, lehet, hogy nem) véltem felfedezni és ez talán nem is véletlen…
-és ami már az említett Mélyrepülés c. színházi előadás során is felcsendült Tóth András előadásában, annak ellenére, hogy az nem része az albumnak, TÉNYLEG NÉZZÉTEK MEG!!)
- Jobboldali győzelem a francia választásokon (szerencsére nem most)
- A 30 éve átvérzett ingünk (ami azért 1986-ban teljesen másra utalhatott, mint napjainkban… Vagy mégsem? :))
Szóval akit érdekel, hogy hogy kapcsolódik össze egymással ez a sok cucc, az nézze meg a "Másnap" előadást. Akit nem, az is, mert ez kuriózum. Mivel ugye a szövegeket most hallod először. És lehet, hogy utoljára is…
A lényeg, hogy aki a magyar-egyszálgitáros-folkos-alteres-ballada vonal iránt érdeklődik (tehát szereti Cseh Tamás (és Bereményi és Csengey) munkásságát), annak ez az esemény olyan, mintha a Mona Lisát hozták volna a B32-be kiállításra. Vagy, mint amikor megtalálod a 10 000 darabos puzzle utolsó darabját másfél hónappal később a szekrény alatt. Vagy, mint amikor Lajka kutya váratlanul visszatér az űrből 70 évvel később, élve.
Szóval valami olyasmi, ami egyszeri, váratlan, már elfeledett, de mégis: örök és aktuális. Most ezt komolyan kihagynád?
Megjegyezném még, hogy minden tiszteletem a Zolinak és a Szűcsnek, mert bármekkora formátumú arcai is ők a “magyaralternak”, MEG SEM PRÓBÁLTÁK ELLOPNI A SHOW-T. Pedig bármikor sztorizhattak meg poénkodhattak volna, de ez most nem erről szólt. Nyilván, a hangulat azért jó volt :).
Én 100% tiszteletet és alázatot éreztem mindkettőjükön, megtisztelve érezték magukat, hogy a SORS nekik adta azt a lehetőséget, ami Cseh Tamásnak és Csengey Dénesnek végül nem adatott meg: előadni a "Másnap" c. esten hallott dalokat.
U.I: remélem, kiadjátok egyszer ezeket, mert az csodálatos lenne!
U.I.2: talán még nem mondtam, de nézzétek meg a Mélyrepülés c. színházi előadást is!!!
Kiknek ajánlom:
- Cseh Tamás (és Bereményi és Csengey) rajongóknak
- a 80-as évek könnyűzenei és szociológiai viszonyai iránt érdeklődőknek, akik már meghallgattak minden korabeli alter és/vagy underground cuccot, de még éhesek
- a rendszerváltó ifjúság reményeit kutatóknak
- akik szerint a rendszerváltás sikeres volt :)
- és akik szerint nem volt sikeres
Kiknek nem ajánlom:
- akik Beck Zoli önálló estre és bazmegolós sztorizásokra számítanak
- akik szerint a szöveg a zenében olyan, mint a válogatott az EB-n: ott van, de sok vizet nem zavar
- akik nem akarnak a "Mélyrepülés" c. színházi előadásra elmenni, mert az albumot se szerették :@
C€ YOU SOON!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.