Hát ez egy elég erős hét a magyar könnyűzenét tekintve: SÉF+Mikee 420 koncert, Dzsúdló meg 30y a Parkban, Duckshell lemezbemutató, Mulató Aztékok a Gólyában, pénteken meg valami focista figura tölti meg az Akvát, amit azért én is lecsekkolok.
Ezek közül csütörtökön a Duckshell-t választottam. Szóval végre tavasz van, mindjárt itt a szabadtéri szezon, erre kijön a “Sötét anyag” című LP a fiúktól.
Aki nem ismerné a srácokat, néhány szóban bemutatnám őket: világzene a szó legklasszikusabb értelmében, mivel a tagok származása olyan szinten szór földrajzilag, mint egy asztmás permetező. Vannak itt nekünk székely, cigány, brazil eredetek, angol, magyar, portugál nyelvű dalokkal kicsúcsosodva egy (latin+balkán+klezmer+ska+punk)*népzenei behatásokkal tűzdelt zenei forgatagban. Ahogy ők hívják: “Multilingvisztikus Sunshine Punk”. Engem már ezzel meggyőztek, kurv@ jó.
Gyors vibe check-nek:
A tagok más projektekből ismertek lehetnek az UG magyar zenében elmélyedtebb arcoknak, pl. a fél zenekar a Djüm Djüm-ből, de van itt Speakers of Zion, meg Osaka Crack zenész is, szóval ez is elég diverz. És a diverzitás a világzenei produkciók esetében általában jó, sőt, szükséges.
Nekem, személyesen nagyon kedves a banda, annak ellenére, hogy csak egy bő fél éve ismerem a zenéjüket. Szerintem rohadtul betaláltak a mai magyar “ska-vákuumba”, amelyre amúgy volna igény, de a korábbi szereplők érzésem szerint vagy kicsit visszábbvonultak (PASO, Besh-o-drom), vagy talán nyugodtabb vizekre eveztek (Bohemian Betyars).
Na ebbe az állóvízbe ugrott pucérsegges bombát a Duckshell, hogy az új albumra sírva vigadjon az ország a választások utáni csodálatos tavaszon.
Na de mi volt a koncerten:
Minden úgy kezdődött, hogy az Early behopp 1500 Ft volt.
Mondaná Hájas Tom a Ravasz, az agy...-ból. Spoiler: tényleg az volt.
Az előzenekar a Hakumba volt, akik olyan bemelegítést odaraktak, hogy a sör percek alatt párolgott el a kezemből. Amikor a hangolást egy 10 fős fusion-ska-jazz-reggae-punk-nemtommi banda végzi, akkor tudod, hogy ez egy király este lesz! És tényleg… De most így kapásból rájuk nézel, van itt egy fuvola, két szaxofon és ez csak a banda HARMADA!
A zene tehát remek volt, a társaság nagyon együtt mozgott, néha még hangszert is cseréltek a tagok. Aki nem mozdult meg a közönségből erre a muzsikára, az valószínűleg már alapból is halott volt.
A Hakumba csekély számú legénysége éppen szétszedi a színpadot
Szóval becsülettel letolták a részüket a közönség nagy megelégedésére. Aztán jött a Duckshell. De olyan ingekben, mint akikre ráborult a kiskörúti Humana, imádom!
Én még sosem voltam Duckshell koncerten, bár nagyjából számítottam rá, hogy mi is lesz: kis tánc, kis pogó, érdeklődő emberek, stb.... Személy szerint azt tervezgettem, hogy nyugiban, analitikusan szemlélem a koncertet és mindent megfigyelek, majd írok egy remek blogbejegyzést róla.
Hát egyik sem sikerült, mert gyerekek, amikor a “Törpekirály” című flagship nótát berobbantották, nem bírtam magammal. Olyat szóltak, hogy még a másnapi munkában is hallottam. Mellette a “Kilépő” harmonikás alapja nekem a gyengém, zseniális volt élőben is.
Az a csínompalkó, ami itt ment az első pörgősebb nótától az este végéig, az elképesztő volt! Tisztességes pogo, tánc, megőrülés, minden, amire már olyan régóta vágytam. Nincs tömegnyomor, de vannak érdeklődők bőséggel: fiatalok, altercsajok, altersrácok, “ránézésrególyásarcok”, raszták, ezek mindenféle kombinációja meg a Hakumba tagjai is mind-mind együtt örvénylettek a csodálatos tánctéri kavarodásban. Mióta kerestem ezt az atmoszférát! Ez eddig sima 10/10!
Na de mi is jelzi, hogy egy koncert igazán kurvajó?
- -Drága jegyárak? Biztos hogy nem.
- Minél nagyobb közönség? Aligha…
- Patikamérlegen kimért hangzás? Nooo.
Van egy olyan egyetemes indikátor a RAKENROLL nagykönyvében, ami egyértelműen jelzi, ha a banda nagyon működik:
Igen, jól tippeltél, a közönség soraiból bedobott melltartó az!
És itt az is volt, ez látható a (remek Hét Hat Club-os) harmonikás Bitó Jancsi fején az alábbi képen:
Szóval a hangulatra nem lehetett panasz. Emellett pedig a zene is hibátlan volt. Amennyire oda tudtam figyelni a finomságokra (meg amennyire értek hozzá…), feltűnt, hogy a közreműködők tovább maradtak a stage-n, mint amit a saját számuk megkövetelt volna. Így pedig extra sávokkal gazdagították a hangorkánt. A közönség ezt non-stop pogóval, körök képzésével, összerohanásokkal és leguggolásokkal díjazta. Közben egy doboscserét is láthattunk, majd előkerült egy kaval, ha jól láttam; a billentyűs pedig harmonikán is bemutatta tudását, szóval annyi akció volt, mint egy erősebb Steven Seagal filmben. A veretés odáig fajult, hogy néha már 11 jóember zenélt a színpadon egyszerre, ami tulajdonképpen egy totális-audiális fullkicsekk az emberi érzékelésnek.
Na és persze előkerültek a korábbi zenék: a “Kocsmai könyörgés” vagy az “É Problema?” szintén iszonyatosan dobta, pluszban a szólók is naggggyon rendben voltak. Bónuszként jegyezném meg: a számok közötti kiszólások, a kis dumák is csodálatosan jelezték: ezek az emberek imádják egymást és azt is, amit csinálnak. És ez nagyon fontos, mert meglátszódik a produktumon: ültek a poénok, működött a kémia a közönséggel, szóval minden teljesen patent volt, nem kívánhattam volna semmi többet ettől az estétől!
Összegzésként annyit, hogy zseniális volt, tényleg nem tudnék mit hozzátenni. A közönség jól viselkedett, tudták a szöveget, táncoltak, ahogy bírtak. Reméljük, hogy egyre több teltházközeli bulit tudnak a srácok csinálni, mert rohadtul megérdemlik. Szerintem az azért látható, hogy célközönség adott: szerencsére a fiatalok körében viszonylag népszerűek a világzenei, etnós cuccok, pl. Aurevoir., Parno Graszt, stb., szóval ennek a színes, zenei kavalkádnak a latinosított-punkosított végén a Duckshell (és a Hakumba is) tud majd aratni jó kedvvel, bőséggel.
Kiknek ajánlom:
- kezdő és gyakorlott sírva vigadóknak
- akik szeretik a (korai) Bohemian Betyars feelinget,
- akik keveslik a PASO és Besh-o-drom koncerteket,
- akik élvezettel turkálnak Smeagolként a magyar undergroundban az Egy Gyűrűt keresve
Kiknek nem ajánlom:
- Halláskárosodástól félőknek
- Pogofóbiásoknak
- Kormánypárti szavazóknak jó nem,
- Letisztult és visszafogott zenét kedvelőknek
Extra: Megfogadtam, hogy nem veszek több MÖRCS-öt. Na vajon sikerült megállnom?
Amiket amúgy a Mulató Aztékok által is fémjelzett Fractal Merch csinál, csekkoljátok ezeket az xtracsecse dolgokat is!
Ha képbe akartok kerülni ezekkel a figurákkal, csekkoljátok a YT csatornájukon az iszonyatosan jópofa vlogjukat is! Ezek után szerintem mindenki meg akar majd inni legalább fél lityó házpáleszt valami random szőlőben a zenekarral! EGS!
C€ YOU SOON!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.