Na, aki véletlen nem lenne képben a Kikeltetővel, annak nem fogom most bemutatni, de mindenesetre az elmúlt évek legjobb hazai könnyűzenei kezdeményezése, hogy lehetőséget adjon a feltörekvőknek. A klubestek a Gólyában voltak, majd a zsűri döntése alapján páran a Turbinában is megmutathatták magukat. Kötelező program mindenkinek, akit érdekel honnan fog kikerülni  a következő Krúbi vagy Analog Balaton.

Én kiszedtem 5 olyan előadót, ami nekem valamiért bejött,  a kedvenc trekkükhöz tekertem a videókat, szóval letsgo!

Let's bago!

Jeromos

A Kikeltető színvonalát mutatja, hogy ez a brigád a Turbinába már nem jutott el. A klubestes fellépést csak youtube-on láttam, de már az első szám is (Pantaleon) annyira elkapott, hogy azóta komoly nézettséget generáltam a videónak. 22 perc során a borongós-szakítós szövegek új szintre kerültek a szememben (pedig nagy galaxisok fan vagyok), annyira őszinte képekkel operálnak. A különleges hangszín/prozódia csak fokozza a képeket, melyek amúgy valószínűleg a közönség soraiban mindenkinek ismerősek, de egy chilei egyetemig menekülni valaki elől, azért kevesünknek jutott így eszébe (pedig!).

Ez még hagyján, de a csávó ránézésre és melankóliában nekem full modern Máté Péter*Galla Miklós fless. A zongoraközpontú dalok érzelmi színvonala nagyon magasan van, pluszban az iszonyat lehozó és igencsak direkt, néhol kesernyés humorral meghintett szövegek teljesen kifacsarnak. Az énekes mögötti banda tök jól kísérte a számokat (a Nick Cave frizkós basszeros +10 sadnesst ad), nekem nagyon bejött és bátornak tartom a hasonlóan kurva őszinte fellépéseket, még ha csiszolatlan is a produkció.

Tingyela Dóri

A régi Kikeltetőkre talán kevéssé volt jellemző, de már olyan előadók is fellépnek, akiknek van rendes Spotify oldaluk, neadjisten albumuk is. Tingyela Dóri már 2023-ban is droppolt single-t meg egy tisztességes hosszal rendelkező (20 perc) kislemezt, de mivel az elvont gitárzenéhez kapcsolódó  előadó, tök érthető, hogy a Kikeltető még így is egy jó szereplési lehetőség számára. Hogy örültem, amikor Barkóczi Noémi az elmúlt években megjelent a “magyaralter” világában és ugyanennyire örülök most Dóriéknak is.

Mivel már hónapok óta pörgetem a kiadványait, így nagy meglepetés nem ért a koncerten, talán csak annyi, hogy volt szóló rész és zenekaros rész is, ez szerintem tökéletes választás, én megtartanám ezt a megoldást. 

Kedvenc trekkem a Sziget, csodálatoscsodálatos, misztikussága pedig zenekaros kísérettel (óriási basszerjátékokkal benne) is megmaradt a Turbinában. Dóri rettentően szerethető a színpadon, éli az előadás szabadságát, a számokba néha belenevet, talán kicsit zavarban is van, de élvezi, és mi is! 

Bufo Alvarius

Na ez totál off guard ért. Röviden: a pszichedelikus körökben nagyra becsült varangyról elnevezett trió legázolta a kistermet. Olyannyira, hogy -bár nem ismertem őket előtte,- simán rájuk húztam az x-et a közönségszavazáson.

Nem próbálnám meg meghatározni a srácok zsánerét, de a koncertnek olyan patent garage-punk-pszi húzása volt, hogy ha kicsit kevésbé belvárosi a közönség, tuti, nyílt volna a pit. Ami nekem fontos, hogy a zúzás nem vált csörömpöléssé, a remek játék mellé tökös témaváltások ékelték be magukat és az ének is jól szólt. Erről nem is érdemes többet írni, megőrülős!

Puzzls

Volt szerencsém részt venni azon a szerdai klubesten, ahol Puzzls is fellépett és tetszett, amit láttam. Bár már évek óta dobálja ki a streamingre a cuccokat, nem igazán jutott el hozzám (valószínűleg a popzenei attitűd miatt). De az, hogy én nem hallgatok hasonló zenét, nem jelenti azt, hogy ne ismerném el, ha valaki jól csinálja. A berlini bázisú énekes nagyon profin lehozta a fellépést, tényleg kurva furcsa volt ilyen pacekra faragott popzenét hallani a Gólya falai között. De ami jó, az jó. Az újhullámos-hiphopos beatek mellett zongorás történetek is nagyon mentek, a magyar szövegek is rendben voltak, néha meg ilyen kflay-érzés is magába kerített, király :D

Hogy miért nem volt ott a Turbinában, számomra rejtély.

Loophia

Bár megrögzötten szövegpárti vagyok, az itteni instrumentális “háttér” akkorát ment, hogy az még a Holdról is látszott. Ehhez ideális esetben párosul egy jó szövegvilágú énekes, ami itt szintén adott volt, csodálatos hangszínnel. Nincs mit tulajdonképpen hozzáfűzni, isssszonyatos minőségű bólogatós jazzy zenékre énekesünk rettentő flegmán, de vagányan búgta a szintén flegma, de vagány szövegeit, jó átkötő dumákkal, kis belehalás, kis beleszarás, ez ennyi!

(Najó, kiemelném még a hathúros basszusgitárt!!!! és az énekest, aki VALAMIÉRT, NEM TUDOM MIÉRT, de a régi Péterfy Borira emlékeztet a Amorf Ördögökből, lehet, hogy faszság, de ez van, cool, nevermind)